A Fogyatékos Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt és a fakultatív jegyzőkönyvét 2007. július 20-án ratifikálta Magyarország.
(Az Egyezmény teljes szövege megtekinthető ITT .)
Tudjátok, hogy ennek az egy mondatnak mekkora a jelentősége?! Egy racionális elme mondta még régen: a háborúhoz 3 dolog kell: pénz, pénz és pénz… Nos, mi békés eszközökkel szeretünk küzdeni a jogainkért és az ENSZ Egyezmény erős „fegyver” lehet a kezünkben a jogérvényesítés útján.
Az Egyezmény felsorolja és rögzíti a fogyatékos személyek legfontosabb, legjelentősebb jogait, köztük a siketekre és nagyothallókra vonatkozóan is, így a jelnyelv szabad használatának jogát, a jelnyelvi oktatáshoz való jogot, a siket kultúra fenntartásához való jogot.
Az Egyezmény összes cikke közül számunkra különös jelentőséggel bír:
4. cikk (siket kultúra);
9. cikk (akadálymentesség, jelnyelvi tolmácsok által);
21. cikk (jelnyelv és használatának elismerése);
24. cikk (oktatáshoz való jog);
30. cikk (televízió műsorok akadálymentesítése).
Az ENSZ Egyezmény hazai ratifikálása óta több eredményt is felmutathatunk:
2 nemzetközi szakmai konferencia szervezése (2008. szeptember – jelnyelv elismertetéséről, 2009. szeptember – emberi jogokról)
Emberi Jogok. Igen! c. kiadvány megjelentetése
A jelnyelvi törvényt (2009. évi CXXV. Törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról)
A magyar civil Caucus párhuzamos jelentése az ENSZ Egyezményről (2010. augusztus)
A Magyar Fogyatékosügyi Civil Caucus elkészítette a civil társadalom párhuzamos jelentését “Fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok?” címmel.
A jelentés azt vizsgálta, Magyarország mennyiben tesz eleget azon kötelességeinek, melyeket az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló egyezményének 2007-es ratifikálásával vállalt.
