Francois Grosjean elismert szakértője a kétnyelvűségnek és behatóan foglalkozott a siketek kétnyelvűségével kapcsolatban is. Az alábbi blogbejegyzés Grosjean professzortól származik, aki röviden összefoglalta, számára mit is jelent a jelnyelv és hogy miért fontos siketek számára a kétnyelvűség.

“Minden nyelvésznek van egy “aha”-élménye a saját pályáján. Az enyém akkor volt, amikor bevezettek a jelnyelv és a siketek világába. Egyszerűen lebírt engem ennek a vizuális-gesztus nyelvnek a szépsége úgy, mint a siket emberek történelme. Számos tévhit lengi be a jelnyelvet, például az, hogy univerzális (ténylegesen viszont számos jelnyelv van, akárcsak számos siket közösség), hogy ez kézbeszéd (ez a nyelv vizuális-gesztus nyelvi rendszerként sok mindenben eltér a hangzó nyelvektől), hogy csak konkrét fogalmakat tud kifejezni (egyszerűen csak meg kell nézni a jelnyelvi költészetet ahhoz, hogy megértsük, mennyire gazdag és szimbolikus tud lenni), és így tovább.

A jelnyelv használói gyakran kétnyelvűek – az egyik nyelv a jelnyelv (mint például az amerikai jelnyelv) és a másik pedig a halló többség nyelve (például az angol), gyakran az írott formájában. Ezt bimodális kétnyelvűségnek nevezik. A kétnyelvű siketek számos ponton hasonlítanak a halló kétnyelvűekre: sokszínűek (némelyikük kulturálisan siketek, némelyikük nagyothallók, némelyikük még hallók is), sokan nem tekintenek magukra kétnyelvűként, a nyelvüket különböző célokra használják, az élet különböző területein, különböző emberekkel, és különbözőképpen kommunikálnak attól függően, hogy az, akivel beszélgetnek, egy- vagy kétnyelvű.

Vannak nézőpontok, amelyek miatt a siketek kétnyelvűsége speciálisnak számít és ezek közül az egyik az, hogy nincs széleskörű elfogadottsága a siketeknek kétnyelvűségre való jogának. Emiatt világszerte számos siket gyerek nem kap esélyt, hogy jól képződjön mind a jelnyelvből, mind egy hangzó nyelvből a legkorábbi életévétől fogva. Részükre egy tisztán hangzó nyelvi oktatás van még akkor is, ha közülük sokan nem biztos, hogy alaposan elsajátítja a hangzó nyelvet. Ennek következményeként problémájuk van a kommunikációban azokkal, akik számítanak az ő életükben.

Sőt, friss kutatások számos előnyét mutatták ki annak, ha hagyják siket gyerekeket ismerni és használni a jelnyelvet és a hangzó nyelvet egyaránt. Ez az optimális kombináció, ami elősegíti nekik, hogy megfeleljenek az igényeiknek, ilyen pl. minél korábban tudjanak kommunikálni a szüleikkel (először jelben, aztán idővel, hangzó nyelven is), fejlődjenek a kognitív készségei, jussanak hozzá a világismerethez, teljeskörűen kommunikáljanak a környező világgal és illeszkedjenek be a két világukba.

A gyerektől függően a két nyelv különböző szerepet tölthet be: némely gyerek jelnyelvben lesz domináns, mások viszont hangzó nyelvben, megint némelyek kiegyensúlyozottan mindkét nyelvben. Csak úgy mint más kétnyelvű gyerekek, használni fogják a nyelvüket a mindennapi életükben és különböző fokozatokban bár, hozzátartoznak majd a két világhoz – jelen esetben a halló és a siket világhoz.

Meglehetősen általános eset, hogy számos szakember, akik siketséggel foglalkoznak (orvosok, beszéd-nyelvdiagnoszták, tanárok, stb), úgy mint szülők részéről, hogy elfogadják, a jelnyelv tudása akadályozza a siket gyerekekben a hangzó nyelv fejlődését. Ez szerencsétlen nézőpont, amikor most már elfogadott nézet, hogy az első nyelv – amit természetesen megszereznek, legyen az akár jelnyelvi vagy hangzó nyelvi – nagy hatással van a második nyelv elsajátítására és használatára.

A siket gyerekek esetében – függetlenül attól, hogy van cochleáris implantátumuk vagy nincs – a jelnyelv minél korábban használható a kommunikáció céljára, miközben elsajátítja a hangzó nyelvet; használható az érzelmek kifejezésére, a dolgok elmagyarázására úgy, mint más nyelvekről való kommunikációra; és a jelnyelven megszerzett nyelvi készségek, mint például a diskurzusszabályok ismerete vagy a jelírás révén elsajátított általános íráskészségek átvihetők a hangzó nyelvre. Ez megmutatkozik abban, hogy minél jobbak a gyerek képességei jelnyelven, annál jobban tudja a hangzó nyelvet.”

Források:

• Grosjean, Francois (2010). Bilingualism, biculturalism, and deafness. International Journal of Bilingual Education and Bilingualism, 13 (2), 133-145.
• Plaza-Pus, C. and Morales-López, E. (2008). Sign Bilingualism: Language development, interaction, and maintenance in sign language contact situations. Philadelphia and Amsterdam: John Benjamins.

(forrás: https://www.psychologytoday.com/blog/life-bilingual/201103/sign-language-and-bilingualism)

Az esetleges fordítási hibákért elnézést kérünk!