Siket szülők halló gyerekének születni több szempontból is érdekes életfeladat. Egyfelől folyamatos átjárást jelent a két világ – a hallók és a siketek, illetve a jelnyelv és a hangzó nyelv – között. Másfelől sokszor áll elő olyan helyzet, amikor a gyerek segítővé lép elő: tolmácsol, ügyet intéz. Az ilyen felépítésű családok nem tipikusak, és problémáik sem átlagosak.
Korábban már írtunk arról, hogy a siket családokba született gyerekek legfőbb kommunikációs eszköze a jelnyelv lesz, és a jelnyelvet sajátítják el anyanyelvként. Ez a gyermek hallásállapotától függetlenül így történik, tehát jelelő környezetben egy halló gyerek is főleg jelelni fog kezdetben, hiszen a szülei vele és egymással is jelelnek. A hangzó nyelvet a tágabb környezetétől (a tágabb család halló tagjaitól, gyermekközösségek tagjaitól) tanulja majd meg, akikkel az első hónapokban, illetve az első életévekben kevésbé intenzív a kapcsolat. (Hasonló a helyzetük a siket–halló vegyes családokba születő halló gyerekeknek is, annyi különbséggel, hogy ott a jelnyelv mellett a hangzó nyelv kicsivel több teret kap, hiszen itt az egyik szülő ezt a nyelvet is használja a gyerekkel, így ő egyszerre mindkét kódot megismerheti.)
