A beszélt nyelvek többsége mára már használ valamilyen írásrendszert. De vajon miként rögzíthetők-e írásban a jelnyelvi jelek? És mit is írunk le, amikor jelnyelvi jeleket próbálunk karakterekkel rögzíteni: a jelentéses egységeket vagy a jeleket alkotó apró elemeket? És hogy kerülnek a képbe a jelelő avatarok?

Az írás fontos szelete az emberi nyelvhasználatnak, mára már széles rétegek által használt kommunikációs forma, egyben különféle információk archiválásának eszköze is. A beszélt nyelvek többsége mára már rendelkezik egy írott nyelvi formával is, azaz használ valamilyen írásrendszert: fogalomjelölőt, szótagjelölőt vagy hangjelölőt. De vajon le lehet-e írni mindazt, amit jelnyelven fejez ki valaki?
Ez a kérdés az 1960-tól datálható modern jelnyelvkutatással párhuzamosan komoly fejtörést okozott a nyelvészeknek is, ezzel párhuzamosan a siketek részéről is volt egyfajta álomkép arról, hogy egyszer talán jelnyelven is lehet majd például levelezni. Sokféle kezdeményezésre bukkanhatunk, ha kicsit beleássuk magunkat ebbe a témába. Rögtön az elején érdemes azonban szétválasztanunk, hogy mit is írunk le, amikor jelnyelvi jeleket próbálunk karakterekkel rögzíteni: (1.) A jelentéses egységeket valamiféle fogalomjelölő rendszerrel? (2.) Vagy a jeleket alkotó apró, önálló jelentéssel nem rendelkező elemeket, nagyjából egy hangjelölő rendszer logikáját követve? – Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, és talán nem meglepő, hogy mindkettőre találunk példákat. A cikk további részét a nyest.hu-n olvashatod